Nem, nem, nem lehet… micsoda iszonyatos fájdalom

Gyerekszobájában vetett véget életének egy 12 éves kislány Gödöllőn, aki gyakran sírt amiatt, hogy testalkata miatt csúfolták diáktársai.

Ugyanakkor tinit nevelni csodálatos, hiszen éppen félúton van a felnőtté válás felé, fantasztikusan nyitott a világra, és vannak azok a pillanatok, amikor az ember maga is megdöbben, milyen jókat, „felnőtteseket” lehet vele beszélgetni (hogy a következő pillanatban átváltozzon dühöngő háromévessé).
„Miután túljutott a kisgyerekkorral járó megpróbáltatásokon, a szülők nagy része rögtön a tinédzserkortól (mármint a gyerekétől...) kezd el intenzíven rettegni. Tinigyermek szülőjeként ezen írás szerzője csak annyit tenne hozzá: noha nem teljesen ok nélkül, ugyanakkor nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását.
Türelem, türelem, türelem – ez az, amiből minél több kellene, és ez az, ami (ha őszintén magunkba nézünk) hajlamos elég gyorsan elfogyni. Mert amikor a gyerek bedobja magát az autóba, fejére húzza a fejhallgatót és megszűnik létezni; vagy amikor teljesen értelmezhetetlen pillanatokban kezd teljesen értelmezhetetlen gesztusokba; vagy amikor egy értelmes mondatot nem lehet belőle kihúzni (soroljuk még?) – szóval ilyenkor azért nehéz a dolog.
Ugyanakkor tinit nevelni csodálatos, hiszen éppen félúton van a felnőtté válás felé, fantasztikusan nyitott a világra, és vannak azok a pillanatok, amikor az ember maga is megdöbben, milyen jókat, »felnőtteseket« lehet vele beszélgetni (hogy a következő pillanatban átváltozzon dühöngő háromévessé).
Apropó, beszélgetések: érdekes életszakasz, amikor egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a gyereke szívesebben marad velük, hallgatva a felnőttek beszélgetését, mint hogy elmenne játszani a többi gyerekkel, mi több, hozzászól, és jé, egész jókat mond. Ezek fantasztikus pillanatok.
Egy tinédzser már nem kívánja meg az állandó figyelmünket (sőt), maga köti be a cipőfűzőjét, elmegy fürdeni (ki ne kívánta volna anno a fürdetések idején, hogy csak szólni kelljen a gyereknek, hogy menjen és intézze el magának az egészet?!), és egyáltalán: fizikailag sokkal kevesebbet vesz ki az emberből, mint egy kisgyerek.
Egy tinédzser további előnye, hogy nincsen tele a lakás borzalmasan zenélő-zajongó-recsegő játékokkal, nem a szülőnek kell mindig mindent elpakolnia (ez mondjuk határeset...), mi több, nyugodtan meg tudunk nézni egy filmet akár napközben is, nem beszélve a hétvégi, ebéd utáni alvásokról, amiket annyira hiányolt az ember, amíg kicsi volt a gyereke.
Ha pedig elég nyitottak és kíváncsiak vagyunk rájuk, akkor egy egészen új világ tárulhat fel előttünk zenében, irodalomban, filmekben (pontosabban: YouTube-csatornákban – apropó, majd egyszer érdemes lenne írni arról, mi a jó órákig nézni, ahogyan más játszik), mert ne legyenek kétségeink: a gyakran morcos, durcás, szótlan tinink alig várja, hogy egy jót beszélgessünk, csak meg kell találni, ki kell várni a megfelelő pillanatot.”